Nyugat-Nógrád területileg a Börzsöny lábánál elterülő, a Börzsöny és a Nyugat-Cserhát az Északi-Középhegység e legnyugatibb tájegységei találkozása által behatárolt térség.

A Börzsöny szigetként emelkedik ki viszonylag alacsony környezetéből.  A hegység – fennsík nélküli – éles hegygerincekből, hegyes csúcsok tömegéből, meredek hegyoldalakból, mély, „V” alakú völgyekből álló, rendkívül formagazdag terület, melyben rendkívüli értékű a hegység kedvező területi elhelyezkedésére visszavezethető vízbősége. A területen több mint 350 forrás fakad. A Cserhátnak a Börzsöny bérceihez képest szelídebb hegyei, barátságos dombvidéke, patakvölgyei, halastavai, a kimagasló erdősültsége, vizenyős rétjei és maga a két térség találkozása, mindaz, amit e tájegységi, éghajlati adottság jelent, igen gazdag és sokszínű, látványában is szemet gyönyörködtető élővilágnak biztosít életteret.

A terület növényvilága igen változatos. Az alföld és az északabbra lévő magasabb térszintű területek között álló Börzsöny és Cserhát egy sor növényfaj elterjedési határterülete. A terület növényvilágában a védett kosbor, nőszirom, tárnicsfajok szinte teljes skálával vannak jelen, az évszakoknak megfelelően gyönyörködhetünk a fekete- és leány kökörcsin, a hegyi árvalányhaj, a tavaszi hérics, a szártalan bábakalács, a turbánliliom, a nagy ezerjófű, a tavaszi csillagvirág, s mások példányaiban, a májvirág szőnyegében, míg mellettük más növényféleségek (szirti páfrány, havasalji rózsa, gímpáfrány stb.) csak egy-egy töve, vagy pár méternyi borítása ismeretes. A lágyszárú fajok mérhetetlen gazdagsága mellett – egyéb jelentőségén túl természetesen botanikai érték a táj több fafajból összetevődő faállománya is. A Börzsöny gyertyánnal elegyes szép tölgyesei, a szárazabb részek cseresei és mindenekelőtt az ősszel jellegzetes „börzsöny” színben pompázó – jelentős területarányú – bükkösök oszlopcsarnokai, a Cserhátnak nevét kölcsönző cseresei, tölgyesei.

A Börzsöny és a Cserhát állatvilága a viszonylagos zavartalanság, az egész térség növényvilágának fajgazdagsága, a táji adottságok, a vízbőség stb. mind olyan tényezők, melyek kedvező életfeltételeket biztosítanak az állattani értékeknek is.

A gazdag rovarvilág egyik legszebb képviselője a rendkívül dekoratív havasi cincér, a nagybogarak (szarvasbogár, cincérek) más képviselői, vagy az egyre kevesebb helyen látható apolló lepke, az ájtatos manó, vagy imádkozó sáska.

A hüllők és kétéltűek (minden fajuk védett) is több fajjal képviselik magukat. Köztük különösen színpompás a zöld gyík, és a hegység párás, nedves völgyaljain látható foltos szalamandra.

A zárt Börzsöny rendkívüli jelentősége, hogy területén az emberi zavarásra különösen érzékeny – európai szinten is veszélyeztetett „fokozottan védett” kerecsensólyom, parlagi sas, békászó sas, fekete gólya, vízirigó, uhu, fekete harkály, fehérhátú harkály, a holló és az énekesek sora – némi védelmi segítséggel – itt még megtalálja azt a nyugalmat, amely további fennmaradásához nélkülözhetetlen. Szinte természetes, hogy a szomszédos területeken is találkozhatunk e fajokkal, de gyönyörködhetünk a gyurgyalagtelepek színpompás lakóiban is.

Az állatvilág emlős fajai között a vadászható gímszarvas, vaddisznó, őz, és a betelepített muflon is említésre méltó. A jórészt védett fajok listáján szereplő, s itt élő fajok – a menyét-félék szinte mindegyike (a menyét és a hermelin, a nyest és a nyuszt, a borz és a vidra), a vadmacska, s más fajok ritka élményt nyújtanak a velük való véletlen találkozás során. A Börzsönyben a hiúz is ismét menedékre lelt.